Orson Scott Card - Végjáték

Orson Scott Card - Végjáték

Eredeti cím: Ender’s Game

Eredeti megjelenés éve: 1985

Kiadó: Unio Mystica

Kiadás éve: 2013

Oldalszám: 366

Fordító: F. Nagy Piroska

Fülszöveg:

A Föld újra támadás alatt áll. Egy földönkívüli faj a végső csatára készülődik. Az emberiség túléléséhez egy katonai géniuszra van szükség, aki talán legyőzheti az idegeneket. De ki lesz az?

Ender Wiggin. Zseni. Könyörtelen. Ravasz. A taktika és a stratégia mestere. És gyermek. A Nemzetközi Flotta besorozza katonai kiképzésre, s amint Ender belép új otthonának, a Hadiskolának a kapuin, gyermekkora azonnal véget ér. Az újoncok közül kiemelkedve Ender bebizonyítja, hogy géniusz a géniuszok között. A harci szimulációk koronázatlan királyává válik. De vajon meddig bírja a magányt és a rá nehezedő nyomást? A szimulációkban sikereket ért el, de hogyan fog majd bizonyítani az igazi csatamezőn? Elvégre, a Hadiskola csak játék. Vagy nem?

Véleményem:

Ezt a könyvet még olyan három-négy évvel kivettem a könyvtárból egy (számomra) ősrégi

kiadásban, és végül időhiány miatt, meg azért is, mert nem volt kedvem egy mindjárt széteső, sárgalapos könyvet olvasni az első oldal elolvasása után visszavittem. Aztán most nyár végén megnéztem a 2013-ban elkészített filmet – teljesen spontán jött, húgommal nézni akartunk valamit, és a filmajánló ezt dobta ki, a trailer meg menő volt, ezért belevágtunk -, és teljesen beleszerettem. Asa Butterfield zseniálisan eljátszotta a különc és zseniális Endert, tényleg minden apró rezdülésének jelentősége volt, a történet is nagyon tetszett, jó, nem az a minden pillanatban akció dús sci-fi, amit az előzetes alapján sokan elvártak, de ennek a filmnek nem is ez szolgáltatta a feszültségforrását. Na meg persze a látványról és a zenéről is ódákat tudnék zengeni.

Miután így belehabarodtam a filmbe, teljesen egyértelmű volt, hogy nekem ezt a könyvet el kell olvasnom, ezért azonnal meg is rendeltem.

És így váltam Orson Scott Card rajongóvá.

A Végjáték minden ízében zseniális könyv, a film hozzá képest sehol sincs. Ettől még szeretem a filmet, mert először azt láttam, de ha a könyvet olvasom először, valószínűleg olyan nagyok lettek volna az elvárásaim, hogy nem tudom értékelni, ezért örülök, hogy ilyen sorrendben ismertem meg a történetet, ahogy annak is, hogy most olvastam el, és nem három évvel ezelőtt, mivel a regény nagyon olvasmányos, de egyben kemény is.

A könyv főszereplője, Ender mindössze hatéves, amikor bekerül a Hadiskolába, ahová a Föld legzseniálisabb gyerekeit gyűjtötték össze, hogy kiképezzék őket egy idegen faj, a hangyok elleni háborúra.

Ender nagyon hamar kitűnik a többiek közül, és egy „kicsit” ijesztő, hogy ilyen fiatalon mikre képes. Egy ilyen kicsi gyereknek a homokozóban kéne játszania, és nem egy katonai iskola legjobb diákjának kell lennie. De ebben rejlik Card zsenialitása, hiszen teljesen hitelesen sikerült ábrázolnia Endert, a többi gyereket és azt, hogy hogyan kezelik a rájuk nehezedő nyomást.

A karakterek egytől-egyig kidolgozottak, ahogy a köztük lévő viszony is. Annak külön örültem, hogy Ender testvérei sokkal nagyobb szerepet kaptak itt, mint a filmben, és hogy így az ő szemükön keresztül nem csak a hangyok elleni háborút ismerhettük meg, hanem a Föld viszonyait is.

Nagyon érdekes volt azt látni, hogy egy ilyen modern sci-fi világban, ahol már népességszabályozás van a túlnépesedés miatt (csak két gyerekük lehet az embereknek, egy harmadikra – Ender is az – már külön engedélyt kell kérni a kormánytól, é ha a kormány úgy dönt, hogy szüksége van a Harmadikra, akkor a szülőknek nem áll jogukban nem odaadni) még fennáll a Varsói Szerződés. Ez nem csoda, hiszen az Ender’s Game 1985-ben jelent meg először, de a kapitalizmusban születettként én ilyen eleggyel eddig még nem találkoztam.

Ez az egyetlen, ami arra utal, hogy a könyvet ilyen régen írták, mivel a sci-fi világ abszolút kidolgozott és hiteles számomra - nem mondom, hogy nagyon mélyen beástam magam a kortárs sci-fi szerzők művei közé, de azért laikus sem vagyok - és Card stílusa is nagyon olvasmányos, ezért ezek alapján meg nem mondtam volna, hogy ilyen régi a könyv. Jó, talán még a hangy elnevezés is régimódi egy kicsit, de összesen ennyi.

A történet izgalmas, végig fent tartja a feszültséget, emellett az írói stílus is letehetetlenné teszi plusz Card rengeteg pszichológiai és etikai kérdést is felvet, amik közül biztos, hogy első olvasásra nem is vettem észre az összeset.

Összegezve tehát ez – mint már említettem párszor – egy zseniális könyv. Ha tehetném kötelezővé tenném a műfaj rajongóinak és a laikusoknak egyaránt, de egy tizennégyes korhatárt minimum raknék rá, bár szerintem még így tizenhét évesen, több száz könyvvel a hátam mögött sem sikerült mindent tökéletesen feldolgoznom, annyira sokrétű és mély mondanivalójú ez a regény.

Történet: 10/10*

Borító: 5/3

Kedvenc szereplő: Ender

Gayle Forman: Ha maradnék

Gayle Forman: Ha maradnék

Eredeti cím: If I Stay
Kiadó: Ciceró
Kiadás éve: 2011
Oldalszám: 258
Fordító: Rudolf Anna

Fülszöveg:

Képzeld el, hogy mindened megvan, amiről csak egy lány álmodhat. A szüleid jó fejek, mindig megértenek és melletted állnak. Az öcséd a legédesebb kiskölyök a világon. A város legígéretesebb rockbandájának frontemberével jársz, aki nem elég, hogy eredeti és különleges, de imád is téged. A zenei tehetséged szélesre tárta előtted a világ kapuit. Képzeld el, hogy aznap, mikor leesik az első hó, mindezt elveszítheted. Amikor életedben először kell komoly döntést hoznod, nem áll melletted senki, akitől segítséget remélhetnél. Élet és halál között kell választanod. Az életed soha nem lehet olyan, mint amilyennek ismerted. A halálról semmit sem tudsz. Te mit tennél? Harcolnál vagy feladnád? Mennél vagy maradnál?

Saját véleményem:

Amikor először megláttam ezt a könyvet, és elolvastam a fülszöveget, elhatároztam, hogy elolvasom. Ahogy sikerült megszereznem, azonnal elkezdtem olvasni, és meg kell, mondjam, nagyon meglepődtem. Minél tovább jutottam a könyvben annál inkább rájöttem, hogy elhanyagoltam a fülszöveg utolsó mondatait, mivel én teljesen abban a hitben voltam, hogy egy újabb olyan könyvet fogok olvasni, amiben az átlagos, de tehetséges lány és a hihetetlen népszerű rocksztár pasi szerelmi drámájáról fogok olvasni. Persze láttam én, hogy a főszereplőnek élet és halál között kell választani, de ezt egy figyelemfelkeltő túlzásnak állítottam be.

Amikor Mia (a történet főszereplője) családja balesetet szenvedett, elgondolkoztam rajta, hogy ebből most mi lesz? Szinte azonnal választ kaptam a kérdésre. ugyanis valamilyen csoda folytán Mia kikerül a saját testéből, és amolyan szellemként nézi végig, hogy mi történik a családjával és a tulajdon testével. Ennél a résznél komolyan elgondolkoztam azon, hogy abbahagyom a történet olvasását, de megnéztem a film előzetesét, és végül úgy döntöttem, hogy folytatom, mert jobban szeretem a könyvet elolvasni a film előtt, és az adaptáció jónak ígérkezett.

A könyv elején szinte azonnal bekövetkezik egy baleset, ezért a lány életét visszaemlékezések sora mutatja be, de ezzel párhuzamosan futnak a jelenben lévő szálak is. Minél tovább olvastam a könyvet, annál jobban kezdett érdekelni, és amikor már azt a számomra zavaró tényezőt is sikerült feldolgoznom, hogy Mia kilépett a saját testéből, megszerettem a könyvet.

Kicsit kegyetlennek találtam az írót, mert a könyv elején már több családtag is meghal, de a visszaemlékezések során minden karaktert megszerettetett velem.

Mia egy csendes középiskolás lány, akinek mindene a cselló. Majdnem minden szabad percét gyakorlással tölti egészen addig, míg Adam az iskola, menő rocksztárja észre nem veszi. A történet során megtudjuk, hogy Adam Mia szöges ellentéte, pont mint Mia szülei. A szereplőgárdában a csellista lány a különc a sok rocker és punk mellett, de ettől még nem válik önsajnálatba merülő, hisztis lánnyá. A szülei is a vadabb rocker kategóriába sorolhatók, az öccse egy szerethető kisfiú, a legjobb barátnője stílusa is pont beleillik az összképbe, és különösen szerettem a nagypapát, aki képes volt beismerni a hibáit és bár csak mellékszereplő volt, fontos szerepet kapott a történetben.

Mindent egybevéve szerintem a Ha maradnék egy gyönyörű történet, amiben a szerelemtől kezdve a halálig minden előfordul. Különösen örülök neki, hogy a film sem rontotta el a könyvet. Mindig félve nézem meg a könyvadaptációkat, de ez a feldolgozás nem sikerülhetett volna jobban, minden lényeges dolgot vászonra vittek, a szereplőket alakító színészek tökéletesek (nekem Adam karaktere még jobban is tetszett a filmben), nagyon tetszettek a zenék, minden klappolt. Tehát, ha szereted a romantikus, de egy kicsit szomorúbb hangulatú könyveket, akkor a Ha maradnék számodra egy kihagyhatatlan olvasmány és a filmet se hagyd ki.

Történet: 10/8

Borító: 5/4

Kedvenc karakter: a nagypapa